Az RMDSZ kész tárgyalni Tőkés László királyhágómelléki református püspökkel, az EMNT elnökével az Európai parlamenti választási lista kapcsán. Ez ügyben tárgyalásokat folytattak a romániai magyar civil szféra, valamint az egyházak képviselőivel is. A jelentkezőknek elsősorban nem a tisztségek, az esélyes helyek követelésével, elvárások hangoztatásával kell indítaniuk a tárgyalásokat, hanem életképes projekteket, terveket kell bemutatniuk, amelyek megegyeznek az RMDSZ célkitűzéseivel, és lehetővé teszik az együttműködést. Ez a kitétel Tőkés Lászlóra is vonatkozik – fejtette ki Markó.

http://coolio.egologo.transindex.ro/?p=11

dolores meghalt. béke poraira

http://coolio.egologo.transindex.ro/?p=6

Innen Amerikából követem az erdélyi magyar sajtót, és nem hiszek a szememnek: alig egy-két napig volt érdekes számotokra a virginiai ámokfutó története! A legtöbb lap még csak meg sem irta, hogy mi történt pontosan, hirügynökségekből kicopyztak sokszor se füle-se farka szövegrészeket, majd úgy hagyták az olvasókat abban a hitben, hogy az ámokfutót még nem is azonositották. Pedig a világsajtó még mindig tele van a dél-koreai származású gyilkos blogjával, fényképeivel, az NBC-nek elküldött vérfagyasztó videófelvétellel.
Hihetetlen, mennyire belterjesek vagytok ti kisebbségben élő magyarok, hogy csak a közvetlen környezetetekben történő dolgok érdekelnek… Vagy nem is vagytok olyanok, csak a vezetőitek szeretnék, hogy olyanok legyetek? Talán lehetnétek másmilyenek is? Igaz, mi amerikaiak is ilyenek vagyunk: ami nem nálunk, nem velünk történik, nem igazán érdekel. Ha mondjuk a kolozsvári Brassai gimnáziumban történne ilyen szörnyűség, vajon felkapnák-e a témát a nagy amerikai lapok? És a világsajtó? Vagy csak egy-két napig irnának róla egy belső oldalon, és ennyi?
Lehet…
Mindenesetre itt vannak a világot bejárt képsorok. Erdélyi médiában talán először:

Ami a holokausztfényképeken általában a legmegrendítőbb – a kontrasztok. Oszlófélben levő auschwitzi hullahegyektől a vonatállomás melletti fás ligetben reménykedően várakozó, láthatóan jómódú zsidó polgári családokig teljes a skála. A megörökítettek közös vonása azonban, hogy nincs hisztéria. A birkenaui “rámpán” rend van és fegyelem, a frissen érkezettek szakszerű eligazítást kapnak, nincs tehát okuk a pánikra. A magyarországi indulás élményei, a csendőri atrocitások után az Auschwitzba érkezéskor megnyugtató lehetett a német katonák közömbössége. Egy fotón csíkos rabruhás häftlingek igazítják el az “újoncokat”, szortírozzák azok javait: külön halmokba kerülnek az ágyneműbe göngyölt háztartási eszközök, szatyrok, kofferek. Egyik fényképen két vigyorgó alak juttatja a szemlélő eszébe azt a bizonyos anekdotát az örök mókázó Schwarzról, akit egy másik halálra ítélt ugrat a gázkamra előterében: “Na, most mondjon egy viccet, Schwarz úr!” “Ausch-vicc” – válaszolja Schwarz.

Szelekció – Dr. Thile jobbra intve a gázkamrába küld egy magyar zsidót. Egy másik: Szelekció előtt – férfiak és nők ötös sorokban, a középen cigarettázó SS-tiszt valószínűleg Dr. Mengele. Tervrajzok és fényképek a krematóriumokról, a földalatti gázkamrákról, a Zyklon-B bedobó nyílásokról.

A filmező SS-tiszt parancsára mosolynak szánt vigyorra torzult arcú emberek, egy barakk falának támasztott, haldokló gyermek, kopaszra nyírt, vonagló asszony, hullarakások a kamionokon, a tömegsírt megásó, majd tarkón lőtt rabok. Egy másik részlegen rémképek a budapesti gettókból, illetve magyarországi zsidómentők arcképei és történetei: az olasz Giorgio Perlascáé, aki spanyol diplomatának adta ki magát, Friedrich Borné, és Henryk Slaviké, a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselőié, Angelo Rotta pápai nunciusé, Raoul Wallenbergé, a svéd nagykövetség harmadtitkáráé, Carl Lutz svájci konzulé.

Hosszú lista a Népek magyar Igazainak neveivel, egy másik a háborús bűnösökéivel. Jóval a deportálás előtti, idillikus zsidó családi fotók.

Deportálások a kárpátaljai Kamenyec Podolszkij térségéből, vérengzések Újvidéken. Kordokumentum-fotó egy magyarországi vidéki gettóról, amint a zsidók Auschwitzba szállítása után a lakosság elhordja a deportáltak tulajdonát. A német rendszeretet jelei a gázkamrák vetkőzőiből: takaros kis halmokba gyűjtött aranyfogak, protézisek, hallókészülékek, szemüvegek, fésűk, művégtagok.

Zsidó húsvét. Pészach.

http://www.youtube.com/watch?v=fJuNgBkloFE&mode=related&search

Kezdem azzal, hogy elnézést kérek minden kedves blogolvasómtól amiatt, hogy elég hosszú ideje hiába kattingattak a cooliora, amely nem frissült. Szubjektív okok miatt. Ugyanide tartozik, hogy boldog új évet kívánok nektek.
Ez az év is úgy indult, mint a tavalyi. Posztszovjet energiakrízissel. A különbség, hogy most a kőolajjal van gond Oroszország és Fehéroroszország viszonyában, míg a tavaly a gáz miatt volt gáz Oroszország és Ukrajna között.
A hasonlóság: mindkét esetben kiviláglott Európa energetikai kiszolgáltatottsága Oroszországgal szemben. Igaz, most nem annyira vészes a helyzet, mert kőolajból hetekre vannak tartalékok, gázból viszont nem voltak…
Érdekes viszont, hogy a tavalyi krízis nem került be a 2006-os világpolitikai események Top 10-ébe, legalábbis abba nem, amelyet a Foreign Policy (www.foreignpolicy.com) állított össze. Kérdés, hogy a kőolajcsapok elzárásának jelenleg minden headline-t magának követelő története mennyire tud megmaradni 2007 első tízében. Meglátjuk egy év múlva.
Ami a tavalyi toplistát illeti, azt az iraki háború, az észak-koreai nukleáris teszt és az amerikai időközi választások dominálják. Az FP összeállított viszont egy másik érdekes listát is, amely a kevesebb figyelmet kapott, ám az elemzőik által igen fontosnak ítélt történéseit rangsorolja.

Íme ez a lista 10-től 1-ig:
10. hely: Útlevélhamisítás-botrány (a U. S. State Department által kiadott biometrikus útlevelekbe elhelyezett csipekről egy német hacker 200 dolláros felszereléssel leolvasta az adatokat, és útleveleket klónozott).
9. hely: Mi rosszabb a madárinfluenzánál? Az ellene való védekezés (erről a romániai állattenyésztők mesélhetnének sokat).
8. hely: A dollár térvesztése az euróval szemben (amerikai szempontból ez nagyon fájó, elhitetitek).
7. hely: A nemek közti szakadék csökkenése világviszonylatban (női jogok, stb. – felmérések szerint a fejlődő országokban a tíz-tizenöt évvel ezelőttinél látványosan jobb a helyzet ami a nők emancipációját illeti)
6. hely: Titkos tárgyalások Irán és Izrael között (miközben az iráni elnök legfőbb tevékenysége a tavaly a holokauszttagadás és Izrael legitimitásának megkérdőjelezése volt, az izraeli Háárec napilap szerint a két ország képviselői titokban olajeladásokról tárgyaltak)
5. hely: Amerikai segítség a talibánoknak (nos, erről sem sokat hallottunk, ugye? Az amerikai kormányzat által az afganisztáni hadműveletekre szánt összegek egy jelentős része a talibánok kezébe kerül)
4. hely: Oroszország és a latin-amerikai felfegyverkezés (Costa Rica elnöke, Oscar Arias egy tavaly szeptemberi, Miamiban tartott konferencián szó szerint így fogalmazott: Latin-America nekilátott a felfegyverkezésnek. Arias arra utalt, hogy Brazilia, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Peru, Uruguay és Venezuela tavaly tankokat, vadászgépeket és harci helikoptereket vásárolt Oroszországtól.
3. hely: A Katrina-hurrikán utáni rendőrállami jellegű intézkedések.
2. hely: Az Afrikának szánt kínai kölcsönök volumenének robbanásszerű növekedése (nemzetközi fejlesztési szervezetek attól tartanak, hogy a kínai kölcsönök (jelenleg 12,5 milliárd dollár) újra nehéz helyzetbe hozzák a szegény afrikai országokat, amelyeknek a G8-ak éppen 40 milliárd dolláros adósságuk elengedését ígérték).
1. hely: Indiai segítség Iránnak, amerikai kettős mérce (Washington nem nézi jó szemmel, hogy kubai, észak-koreai és orosz cégek segítik Irán atomprogramját. Amikor az USA-szövetséges Indiáról van szó, a helyzet megváltozik).

Kíváncsi vagyok, az orosz-fehérorosz olajválság milyen listára kerül majd.

Jól értettem? Zseljo Zselev volt bolgár elnök a romániai kommunista rendszert elítélő történészbizottsági jelentés parlamenti bemutatásán Bukarestben azt mondta: a kommunista rezsimek a nácizmusnál is rettenetesebbek voltak, minthogy számszerűen több áldozatot követeltek. Zselev a kommunista megtorlásokat a náci tömeggyilkosságokkal vetette össze, és előbbieket súlyosabb vétkeknek tartotta. Következésképpen az utóbbiakat kevésbé súlyosaknak…
A volt bolgár államfő minden jel szerint vállalkozó kedvű: a borzalmak könyvelésére, a kegyetlenség rangsorolására vállalkozik. Zselev – és vele együtt sokan mások – olyan tényekkel érvel, miszerint a kommunista rendszerek bűntettei körülbelül százmillió ember életébe kerültek, ezzel szemben a nácizmus rovására „alig” 25 millió ember halála írható.
Nem, biztosan én nem értettem jól. Nem lehet, hogy ezekre a szavakra senki ne kapta volna fel a fejét, senki ne tette volna szóvá, senki ne tiltakozott volna Romániában vagy másutt a világon. Nem lehet, hogy ebből ne lett volna világraszóló botrány, hogy az Egyesült Államok vagy Izrael bukaresti diplomáciai képviselete ne kérjen magyarázatot az ügyben. Nem lehet, hogy a német kancellár ne kérette volna magához Bulgária és Románia nagykövetét.
Hiszen azt bizonygatni, hogy a kommunista rendszer gyilkosabb volt, mint a náci – de akár ennek az ellenkezőjét is – nem jelent egyebet, mint bármelyiknek a szörnyűségeit kisebbíteni. Arról nem is beszélve, hogy a fent említett két adat kapcsán nem szabad megfeledkezni róla: a Harmadik Birodalom 12 évig, a Szovjetunió viszont több mint hetven évig állt fenn. Sztálinnak negyedszázad állt rendelkezésére a tömegméretű gyilkolásra, ráadásul békeidőben, míg Hitler úgy irtott ki négy év alatt tízmilliókat, hogy közben egy vesztésre álló, kétfrontos háború vitte el pusztító energiái nagyrészét.
De nem folytatom, mert akkor én is beleesek ugyanabba a hibába. Igaz, én nem vagyok államfő. Nem is voltam. És bizonyára nem is leszek már.
Ha így folytatom.

Akárki akármit is mond, a civilizált világ ma már csak a liberális eszmék és elvek alapján működik. A liberalizmus pedig éppen azért minősült le a két nagy rivális, a szocialista-szociáldemokrata “bal” és a konzervatív-populista “jobb” közötti “harmadik úttá, mert ezek sorra kölcsönvették és felhasználták ideológiáját. A liberalizmus így kénytelen volt szélsőséges formákban megnyilvánulni ahhoz, hogy megkülönböztethesse önmagát. Így viszont a fejlett demokráciákban már csak rétegpárt-szerep juthatott neki.

Ezzel együtt, a liberális eszmék térhódítása azt mutatja, a civilizált világ nem tud meglenni ezek nélkül az eszmék nélkül. Olyannyira, hogy fejlett demokráciákban a konzervativizmus vagy a szociáldemokrácia ma már voltaképp nem egyebek, mint a liberalizmus különböző árnyalatai.

Nos, valahová ide kellene eljutnunk a Babes-Bolyai egyetem tekintetében is. Ott, ahol ma ismét megkérdőjeleződik az évekig érlelt nyelvi liberalizmus létjogosultsága, ahol újra meg újra oda kanyarodnak vissza a dolgok, ahonnan nagy nehezen megannyiszor elindultak. Oda kellene eljutni, hogy a multikulturalitás mindenki számára egyértelműen védendő érték legyen, és a vita csakis az eszközökről, illetve a nüanszokról folyjon.

Az egyetem két lemondott magyar rektorhelyettese ilyen értelemben meghaladta a korát: megértette és megpróbálta másokkal is megértetni, hogy a kulturális liberalizmust mint közös nevezőt el kell fogadnia valamennyi “platformnak”, és innen kiindulva el lehet kezdeni keresni a legmegfelelőbb lehetőséget az “ideológia” gyakorlatba ültetéséhez. Ezzel szemben a két BKB-aktivista meglovagolta az eszközkeresés bonyodalmaival elégedetlen közhangulatot, és akciójukkal sikerült a ködoszlatás csalóka látszatát kelteniük.

Miközben pedig az eddig is sűrű köd még sűrűbbé vált az Európai Unióhoz harminc napon belül csatlakozó erdélyi magyar fejekben.

Amikor az angol hadsereg felszabadította a Bergen Belseni-i lágert 1945 májusában, a katonákkal együtt ott volt egy rádiós haditudósító is. Péntek délután volt, a sábesz estéje közeledett. Az angol hadsereg tábori papja, egy zsidó származású anglikán atya a többezer csontvázzá fogyott fogoly előtt megtartotta a sábesz szertartását – Bergen-Belsenben hat év óta az elsőt.

Naftali, ugye a te nagyapád is a bergen-belseni rabok közt volt? Hallgasd csak meg, talán felismered a hangját ebben a kísértetkórusban.

meghallgatható itt